Ígérem, nem lesz sok ilyen…. de megint elborult az agyam a témától. Először is agyvérzés közeli állapotba kerülök attól, hogy miért téma ez egyáltalán, (erre most éppen én hozom elő). Szerintem ez szigorúan magánügy. Mégis, nincs olyan anyukás fórum, blog, weboldal, újság, vagy csak beszélgetés, ahol ne szülne indulatokat a téma. Nem értem, miért… szerintem teljesen mindegy, ki hogyan szülte meg a gyerekét. Én egyébként császárral – ezt csak a tényszerűség kedvéért írom le.
Számos helyről hallom, hogy a császárosok másodrendűek. Mert lusták/kényelmesek/ügyetlenek/gyávák voltak “normálisan” szülni. Angolban van is erre egy mondás: too posh to push – szabadfordításban: túl puccos nyomni. Így azután, ha a téma feljön, a császárosok nyomban védekezni kezdenek, vagy ellentámadásba lendülnek. Elmondják, hogy de bezzeg a császár milyen nagyon fájdalmas még hetekig és milyen borzasztó volt, amikor friss vágással a hasukon kellett ellátniuk a kisbabájukat.
Amikor a saját orvosommal eljutottunk a téma megvitatásáig, vett egy mély levegőt és elkezdte ecsetelni, hogy ikerterhesség, első szülés az én koromban, ez bizony indokolna egy császárt, úgyhogy ő szerényen ezt javasolná. Mikor elmondtam neki, hogy magam is így gondoltam, mert én aggódnék a második a babáért, akkor láthatóan megkönnyebbült. Elmondta, hogy számtalan olyan esettel találkozott, ahol erősen javallott volt egy programozott császár, de az anyuka mereven ragaszkodott a természetes szülésről alkotott elképzeléséhez, azután a vége az életmentő műtét lett. Azt mondta, az utóbbi években egyre több ilyen páciense van.
Ők szülészként is érzékelik a kismamákon fokozódó nyomást, hogy minden létező orgánum azt harsogja, hogyha nem szültél hüvelyi úton, nem is szültél. Ha fájdalomcsillapítást kértél, máris bebuktad a szülésélményedet. Ha nem hallgattál közben Mozartot és nem vajúdtál kádban, ajkadon sejtelmes, földöntúli mosollyal, szintén bebuktad. Ha császáros voltál, a gyereked félni fog a mászóalagútban (az enyémek nem félnek) és egész életében rossz lesz a kudarctűrő képessége, stb. stb.
Van egy másik oldala is a dolognak, ami szintén nem tetszik: A kórházi statisztika. Az sem tetszik, hogy egy szülésnél az döntsön, hogy az adott kórház statisztikájában mi mutatna jól. Barátnőm farfekvéses nagy babáját megszülte hüvelyi úton elég gyötrelmesen, a végén azt mondta az orvos, hogy lehet, hogy inkább császározni kellett volna, de mi itt nem szeretjük a császárt. Utána egyébként ennek a szülésnek szövődményei is lettek, szerencsére nem komolyak, de elég kellemetlenek.
Nem szeretnék állást foglalni a témában, ahogy az elején írtam, szerintem ez magánügy. Magam minden verziót el tudok fogadni, akárki akárhogyan is döntsön, csak azt nem, hogy ezeket a döntéseket külső nyomásra hozza meg, legyen az akár a média, akár a kórházi statisztika, akár divat, akár bármi más.
Még egy számomra elfogadhatatlan van, hogyha ebből versenyt csinálnak: az enyém hosszabb ideig tartott, jobban fájt, nagyobb volt a gyerek, hány orvos volt bent, stb….
Ti mit gondoltok erről?
Én szakdolgozatomat is ezzel kapcsolatban írtam, így eléggé bele kellett ásnom magam a témába, mindkét oldalt próbáltam a lehető legjobban megismerni, bár a császármetszésről lényegesen kevesebb cikk van, mint a természetes szülésről. Abban egyetértek, hogy ez mindenkinek a magánügye, és nem kellene belőle versenyt csinálni. Viszont, ha valaki pusztán a fájdalom miatt választaná a császármetszést, akkor szerintem meg kellene fontolnia, mert nem minden esetben a legjobb választás. Ezzel kapcsolatban olvastam még egy érdekes cikket: http://tudomanyplaza.hu/termeszetes-szuletes-erositi-az-immunrendszert/. Ti mit gondoltok erről?