Honnan a cím “vegyespáros”? Nos, mert vegyespáros ikreim vannak. Az egyértelműség kedvéért, egy kislány és egy kisfiú. Igen, tesók, igen ikrek. Csak a tapasztalat mondatja ezeket a szavakat. Minden ikres anyuka-társam tud többezer ilyen sztenderd béna kérdést felsorolni…. Pl. Ikerbabakocsiban tolok kettő darab gyereket, egyik talpig kékbe, másik talpig rózsaszínbe öltöztetve. Kérdések: Mindkettő fiú? Igen, csak szereti a rózsaszínt – most mit lehet erre mondani? Vagy: egy nő odaszól a barátnőjének látod ő lány, mert hosszabb a haja – minő éleslátás…. Ez egyik kedvencem a védőnőnél, télen, zsúfolt rendelőben másik anyuka (!) megkérdezi a szemmel láthatóan hozzám tartozó csemetékről: mindkettő a tiéd? (nem, elhoztam a szomszédét is, mert eggyel nem kaland a védőnő látogatás), majd a következő kérdés (most kapaszkodjatok meg) és ikrek? (???? mit gondolt? ha nem ikrek, akkor mennyi idő van közöttük? vagy szintén kalandvágyból az újszülött gyerekem mellé még örökbefogadtam még egyet? )
Továbbá: Kétpetéjűek? mert nem hasonlítanak egymásra…. na igen, merthogy az egyik fiú, a másik lány, tényleg nem hasonlítanak és tényleg kétpetéjűek (biosz órai tananyag – a vegyespárosok alapesete a kétpetéjűség, léteznek bizonyos nagyon-nagyon-nagyon ritka esetek, amikor egypetésjűek, de nem hinném, hogy a kérdezők erre gondoltak)
Nem szórakoztatlak Benneteket ezekkel, de számtalan eset van, ikres fórumokon ennél hajmeresztőbbeket is lehet olvasni.
A másik sztenderd kérdés, amit fel szoktak tenni: lombikosak? Első alkalommal felvontam a szemöldökömet a kérdés hallatán, elvégre finoman szólva intim téma. De mivel ez úgy látszik, mindenkit érdekel, elárulom, igen, lombikosak. Szégyellnivaló nincs benne. Sokkal több lombikbaba van, mint azt a kívülállók gondolnák.
Tényszerűen: vegyespáros, másfél éves ikreim vannak, nagyon édesek, imádom őket, imádok ikres anyukának lenni, de ettől még nem szűntem meg a többi minőségemben sem létezni. Éppen ezért a blog sem lesz kizárólag anyukás blog. Abból amúgy is van bőven, sokan szuperül művelik ezt a műfajt, a többiről meg ne beszéljünk. Ugyanakkor úgy érzem időnként, hogy hogy sok helyzetben erősen hátrányos helyzetben vannak az ikres szülők. A különböző gyerekneveléssel kapcsolatos szakirodalomnak csak minimális része ad tanácsokat (főleg praktikus tanácsokat) ikreseknek. Gondolom nagyon nem kell elmagyarázni, hogy ami egy gyerekkel szuperül tud működni, kettő azonos korúval (esetleg kis korkülönbségesekkel) már korántsem ilyen egyszerű. Imádom az olyan tanácsokat, hogy hiszti esetén öleld magadhoz szorosan a gyereket, duruzsold a fülébe, hogy megérted és szereted akkor is, ha most éppen elviselhetetlen. Na persze, de mi van, ha éppen kettő veri magát a földhöz egyszerre vagy netán éppen egymás haját tépve hisztériáznak (ez persze szinte soha nem fordul elő – a mi gyerekünkkel biztos nem – de ha mégis….), akkor hogy ölelj magadhoz két kapálódzó, visítozó, vergődő kis embert és duruzsolj mindkettőjük fülébe? Többször kérdeztem már bizonyos ügyekben szakértőktől, akik általában együttérzésükről biztosítottak és korrektül bevallották, hogy nincs tapasztalatuk ikrekkel, így gyakorlati tanácsuk sem nagyon van. A gyakorlati ismereteket egyébként általában részben saját kárán szerzi meg az ember, részben ikres fórumokról a többi anyukától.
Ebben a témában igyekszem némi hiánypótlásra ikresek számára. Akik maguk nem rendelkeznek ikrekkel, de kellő beleérző képességgel rendelkeznek, vérmérséklettől függően sírni fognak, vagy meghalnak a röhögéstől. Általában én is e két érzelem között szoktam ingadozni.
Most megyek, mert vegyespárosom délutáni sziesztájából ébred (mindig egy picit korábban teszik ezt, minthogy én megittam volna a kávémat persze azután, hogy kimostam, mosogattam, teregettem, emaileket írtam,, vagy átutalásokat intéztem volna. Továbbá reggel óta először elmentem volna a mosdóba)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: